Oklevél



A magyarfülpösi Szivárvány alapítvány tanítójaként szeretettel köszöntök minden jelenlevőt, azokat akik valamilyen szinten szívügyüknek tekintik az erdélyi magyarság szórványban élő kis közösségeinek sorsát.
A szórványban a magyarság ügye embereken múlik. Legnagyobb érték itt az az ember, akinek elképzelése van és azt meg is tudja valósítani, az olyan ember aki álmodni mer.
Ady István református lelkipásztor 1984-től szolgál Magyarfülpösön.
Elmondása szerint, már az első vallásórás foglalkozásokon szembekerült az itt élő gyerekek anyanyelvi hiányosságaival. A jellegzetes mezőségi nyelvjárás mellett, a diákok kiejtési hibákkal küszködtek, egyre több idegen szó került be az amúgyis szegényes szókincsükbe.
A kétéves felkészítőn a konfirmándusok megtanulták ugyan a heidelbergi káté kérdéseit - feleleteit, de tartalmilag alig értették azokat.
Ez a helyzet általánossá vált a településen. Magyar nyelvű óvoda nem működött. Az egyetlen anyanyelven való tanulási lehetőség az alsó tagozat volt, amit gyermeklétszám hiányában 1990-ben beszüntettek.
Pár évvel később, 1993-ban létrejött a testvérgyülekezeti kapcsolat a Holland hazerswoudei református gyülekezettel. A külföldiek segítőkészek voltak, érdeklődtek a falu fejleszthetősége felől. A közösség sürgető próblémája, mint kisebbségi létünk szükséglete, az anyanyelvünkön való tanulás, tehát az iskola magyar tagozatának újraindíttatása volt. Megszületett a jelenlegi Regenboog-Curcubeu-Szivárvány. alapítvány létesítésének gondolata, általa a magyarfülpösi és hazerswoudei reformátusok kapcsolatának hivatalossá tétele. Felmerült egy új épületkomplexum felépítésének szüksége, ami nemcsak óvoda és iskola valamint mellékhelyiséget foglalna magába, hanem egy kb150 férőhelyes funkciónális termet is. Az épület szimbólikusan a Szivárvány Ház nevet kapta. Már amint azt a neve is mutatja, egy olyan épületről van szó, ami a falu lakosságának a remény sugarait nyújtja azáltal, hogy az óvodás- és kisiskolás korú gyerekeknek esélyt ad anyanyelvükön modern és kényelmes körülmények között tanulni.
"Őszinte öröm tölt el ma, több év távlatából, ha arra gondolok, hányszor meg hányszor kérték a kulcsot, mozdították az asztalokat és székeket, hányszor törölték hűségesen a padlót, hányszor lopózott az étel kellemes és finom illata az emberek közé, és hányszor meg hányszok köszönték közeliek és távoliak, ismerősök és idegenek a lehetőséget, kényelmet és a jó hangulatot. ' - állította egyszer a tiszteletes úr.
Kétségen kívül nagy vívmánya ez a falu magyarságának, nagy vívmánya a lelkipásztornak, aki tervezett, hitt, bízott és bizonyított.
Az iskola és a vele egyidőben műdödtetett bentlakás 2003-ban indult be. A helybéli gyerekek mellé Görgényszentimréről, Körtvélyfájáról, Marosidecsről, Unokáról ,Vajdaszentiványról, később a közeli állatfarmokról és Mezőszokolból érkeztek társak.
Bár nem beszélhetünk kimondottan felekezeti iskoláról próbáljuk a gyerekeket a rendszeres templombajárásra nevelni, a gyülekezettel, a közösséggel s ezen keresztül a társadalommal kapcsolatba hozni, s ennek felelősséget vállaló, öntudatos tagjává nevelni. Az iskolai programon kívül napi renszerességgel megtartott vallásórák a gyerekeket Istennel állítják kapcsolatba, a cserkészórák megismertetik őket hazánk történelmével, történelmi identitástudatukat alakítva és erősítve. A kisdiákok ezáltal lesznek nemzeti örökségünk ápolói, hagyományőrzői és egyben a mai kor lehetőségei között gazdagítói, azaz új értékteremtői.
"A szórványban élő, szociálisan hátrányos gyerekek megsegítése prioritás volt számuknra. A gyermeknek a családban kéne megtanulnia a keresztyén értékrendet, az istenfélelmet, a kisebbségi sors vállalását, a munkaszeretetet, erdélyi kultúránk ápolását, nyelvünk tisztaságát és sok más mindent. Ennek hiányában az iskola pótolhatja mindazt, ami egész és értékes emberré teszi őket nemcsak a családban, hanem a társadalomban is.De hiába a legkivállóbb nevelői önfeláldozás, hűséges munka, ha azt nem támogatja felelősséggel a család. Ennek első feltétele, hogy gyermekeinket anyanyelvi iskolában taníttassuk. Ezen a téren nagyon sok öntudatlan és felelőtlen mulasztást tapasztalunk."-nyilatkozta Ady István. "Az a gyermek, aki nem jár elemi iskolai szinten, anyanyelvi iskolába, annak soha nem lesz sem anyanyelvi, sem idegennyelvi teljes értékű munkája. Egy életen át hordozza a lelki és tudati öncsonkítás szörnyű terheit." -állítja Koós Ferenc "Életem és emlékeim" című művében.
Az alapítvány vezetője, Ady István református lelkész munkája nemzetiségünk és anyanyelvünk fennmaradására törekszik, valamint, hogy legjobb tudása és képessége maximális bevetésével otthont teremtsen az évenként változó 10-15 gyerek számára.
Lelkészként szórványkollégiumot vezetni nem egy leányálom, ezt nem lehet egy 8 órás munkaidőben lejáratni.A legváratlanabb percben orvoshoz kell vinni a beteg gyereket, gyógyszert kiváltani, friss élelmiszerrel feltölteni a raktárt, egyeztetni a pedagógusokkal, tanfelszerelést vásárolni, megfelelő méretű ruhát-cipőt keresni, új kapcsolatokat teremteni és ápolni, kisebb- nagyobb problémákkal megbirkozni, anyagi gondokkal küzdeni, és pályázni meg újra pályázni.
Ezt a munkát csak olyan személyek végezhetik, akik teljes odaadással, szívből dolgoznak és optimistán lépnek a jövő felé, reményekkel és tervekkel feltarisznyálva.
Az alapítvány működik, az alapító tagok pedig gondolkodnak, terveznek, hisz mi lenne népünk számára fontosabb, mint konkrét célokkal a jövőbe nézni, és főleg lépni. Nem tudhatjuk, hogy a holnap mit tartogat a számunkra: mekkora terheket kell majd elviselnünk, milyen megaláztatásoknak leszünk kitéve, milyen nehézségek közepette kell majd helytállnunk, de egyben biztosak lehetünk: Közös terveink csakis összefogással valósulhatnak meg. Csak így nézhetünk a jövő felé.
"Őrhelyemre állok, és megállok a bástyán, és vigyázok" mondja a próféta. Legyen erőnk, -családban, templomban, iskolában- őrhelyünkre állni, megállni és vigyázni a bástyán.
Hiszem és társulok a néhai magyarfülpösi lelkipásztor, Farkas Jenő gondolataihoz, amikor a falu jövőjére gondolva ezt mondta "míg benne új nemzedék nő, templomában, iskolájában zsoltárénekek csendülnek fel, hisszük, hogy évszázadai mellé, rendel még jövő századokat jövő boldogabb nemzedék számára a Seregek Ura."
Ady István nemzetmegtartó munkájára a Jóisten gondviselését hívom segítségül.